A helyes tasttartás

A térdnek mindig szorosan a nyereghez kell símulia, de na kapaszkodj belé a térdeiddel különben túl merevvé válna, ami legalább olyan bosszantó  mint a ,,nyitott térd". A combhoz hasonlóan a lábszárnak is lazán kell oldalt lelógnia, de közben a lovasnak éreznie kell a ló testét. Vagyisis a lábad ne himbálózzon, mint két fadarab, de ne csimpaszkodj velük a lóba.

A sarok hagyományosan ,,a lovas legmélyebb pontja". A már egészen rendesen lovaglók is vágtába néha egészen magasra húzzák a sarkukat - ez annak a jele, hogy még nem érték el s szükséges elengedettséget. A saroknak függőlegesen örülbelül egy vonalban kell lennie a vállakkal: ekkor a lába is jó helyen van.

A felkar egyenes, a könyök a csípőnél van, az alkal és a szár meghosszabbított vonala pedig törés nékül a ló szájához vezet.

Az ököl függőleges, a  hüvelykujj felül an, a kisujj a köldök felé mutat,a  kézfej az alkar meghosszabbítása. Az klöd nem fordulhat lefelé , és a csuklója sem kifelé.Az öklök zártak! Méghozzá olyan szorosan, hogy a ló ne tudja egy egyszerű fejbólintással kihúzni belőlük a szárakat. A szárak nem lehetnek magcsavarodva. Felülről úgy fogjuk meg őket, hogy a kis- és a gyűtűsujjunk között érkezzenek be azöklünkbe, felül pedig kifussanak. A hüvelykujj tetőszerűen fekszik a laza végén.

A pálcát a belső, a pálya közepe felőli kezedben tartsd. Már csak azért is, hogy a külső patanyomon lovagolva ne húzza végig a lovarda falán. Nézd meg kritikusan a társaidat: így láthatod, mi mindent lehet eltonatni, de talán azt is látja, milyen jól együttműködhet minden, ha az elengedettség és feszültség e figyelemre méltó kombinációjával ülünk a lovon.