Welsh póni

Fajtajellemzők

A welsh póni egy arányosan kicsinyített szép, nemes arab ló. Feje kicsi, száraz, nemes, tarkóban laza tartású. Nyaka karcsú, jól ívelt. A törzs jól izmolt, a mellkas elég mély és dongás. A lábak a többi pónifajtához képest elég hosszúak, így a welsh póni alkatát tekintve inkább a melegvérű lovakhoz áll közel. Talán csak az elég gyakran megjelenő dús bokaszőrök emlékeztetnek a klasszikus pónikra. Mérete alapján 4 változatba sorolják: a legkisebb és nemesebb welsh-mountain változat nem lehet több 122 cm-nél, míg a legnagyobb welsh-cob 137 cm fölötti méretű.

Használati tulajdonságait tekintve ideális gyerek sportló. Mozgásában, lovagolhatóságában, ugróképességében és a fogatsportra való alkalmasság terén is a leghasználhatóbb pónifajta, így nem is csoda, ha szinte mindenütt a sportpóni-tenyésztés alapfajtáját is képezi.

Négy fő fajtája van, ezeket a méneskönyv A-tól D-ig betűvel különbözteti meg. A legelterjedtebb változatok:

Welsh mountain póni ("A" típusú Welsh póni)

A welsh mountain pónik megjelenése ma is híven tükrözi a keleti hatást, elegáns, nemes megjelenésűek, finom, arabos fejjel, szépen ívelt nyakkal. De az elegancia sosem ment a minőség rovására, hiszen ezek a pónik erős testfelépítésűek, jól izmoltak, mellkasuk mély és dongás, faruk terjedelmes, szintén igen jól izmolt, végtagjaik pedig hibáktól mentesek, szárazak, patáik kicsik, kemények, jó alakúak.

Az az egyed minősül welsh mountain póninak, amelynek marmagassága nem haladja meg a 122 cm-t, és ősei szintén welsh mountain pónik.

A welsh mountain pónit a walesi pónik ősi változatának tartják, és még ma is fenntartanak néhány vadon élő ménest is a tartomány hegyei között.

Welsh Riding póni ("B" típusú Welsh póni)

Az "A" típusú póninál mnagyobb termetű egyedek alkotják a "B" típust. A modern welsh riding póni történetét valójában 1924-től számítják a tenyésztők - bár természetesen maga a "B" szekció egyidős a Welsh Pony and Cob Society méneskönyvével, azaz közel száz esztendős -, ekkor született ugyanis a Sahara nevű berber mén után Tan-y-Bwlch Berwyn, a leghíresebb vonalalapító welsh "B" mén.

A welsh riding póni marmagassága 122 cm-nél nagyobb, de 137 cm-nél kisebb kell legyen. Ez a méret lehetővé teszi, hogy ezeken a pónikon nagyobbacska gyerekek is lovagolhassanak, és a lovassportok különféle ágaiban szerepeljenek a póniversenyeken. Ezek a pónik kiváló mozgásukkal, remek testfelépítésükkel alkalmasak akár a díjlovagló, akár a díjugrató, sőt akár a military szakág - természetesen pónik számára rendezett - versenyein való szereplésre, de ugyanígy a fogatsportban, vagy távlovaglásban, vagy épp voltizslóként is használhatóak.

COB típusú Welsh póni

Magassága akkora, mint a "B" változaté, de erőteljesebb felépírtésű. Az "A" változat, és a welsh cob ("D" változat) keresztezéséből létrehozott, sokoldalúan hasznosítható póni, amelyet a világ egyik legkiválóbb fogatlovának tartanak.

A fogatos munka mellett elsősorban terep- és túralovaglások, illetve a vadászlovaglások kedvelt szereplője, mivel nemcsak gyerekek, hanem kisebb súlyú felnőttek is minden gond nélkül lovagolhatják.

Története

Az Anglia nyugati partjainál fekvő, hegyek borította Wales tartomány őshonos lova. A keltákkal került ide. Nevét onnan kapta, hogy az őslakosok a keltákat "welsh" (idegen) -nek nevezték, és ez az elnevezés lovaikra is ráragadt. A kelta lovak keleti (arabos) típusúak voltak, s ezeknek a helyi pónifajtákkal való keveredéséből, valamint a magas hegyek miatti viszonylagos elzártság következtében a X. századra egy kiegyenlített, többé-kevésbé egységes küllemű elegáns, nemes pónifajta jött létre. Ezek a kiváló használati tulajdonságú, szép kis lovak később mint málhás és hegyi hátaslovak, majd mindinkább mint hobbilovak is népszerűek lettek.

Wales tartomány lovainak kitűnő tulajdonságait a későbbi korok hódítói is nagyra értékelték, a római hódítók berber és arab vérű lovaikkal tovább nemesítették a helyi lóállományt. A legenda szerint maga Julius Caesar is alapított ménest ezen a vidéken, a Lake Bal közelében.

Az évszázadok során aztán ezen a területen a különféle használati módoknak megfelelően különböző méretű lovak alakultak ki. A nagyobb testű lovakat inkább málhás és hátas célokra használták a nehéz hegyi terepeken, a kisebb méretű egyedek pedig elsősorban a bányákban teljesítettek szolgálatot.

Méretek

Színe: bármely szín megengedett, kivéve a tarkát