Muraközi

Marmagassága: 170 cm

Külleme igen jellegzetes, feje és szemei nagyok, kissé csukafejű. Hajlott hát, izmos far, erős lábak, bokaszőrzet jellemzi. A színe általában sárga, sörénye és farka mosott. Kedves, együttműködo és aktív lóként ismert.

A hidegvérű fajta Magyarország déli részéről, a Mura vidékéről származik, de ma már hazánkon kívül Lengyelországban és a volt jugoszláv köztársaságokban is elterjedt. Két fő típusa van, egy masszívabb felépítésű, erősebb, valamint egy kecsesebb, amely hátasként is beválik. Kialakulása a 19. század végére és a 20. század elejére tehető, mikor nagy igény merült fel erős igáslovak iránt. Tenyészkörzetében percheronnal, ardennivel, nóri lóvalés magyar félvérrel keresztezték, sőt, még arab csődörök  is szerepet játszottak a fajta kialakulásában. Ennek köszönhető, hogy a hidegvérűektől szokatlan módon a keleti vér is érvényesül a tulajdonságaiban: nemcsak erős, hanem gyors is. Ennek köszönhetően nem csak mezőgazdasági munkára használtak, hanem a hadsereg számára is nagy segítséget nyújtott.
Olyan népszerű volt a két világháború között, hogy ekkor a magyar lóállomány 1/5-ét a muraközi alkotta. A II. Világháború alatt és után azonban a fajta hanyatlásnak indult. Ehhez hozzájárult a tenyésztési irány megváltozása is, főleg ardennieket részesítettek előnyben. Ennek következtében kicsi a valószínűsége, hogy a fajta egyedszáma jelentősen növekedne.