Hucul

Több évszázados múltra visszatekintő fajta, amely egy ma már nem létező népcsoport, a huculok mindenes használati lova volt. Szülőhazája a Kárpátok vidéke, így Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia egyaránt magáénak tekinti ezt a nagyszerű kislófajtát, amely évszázadokon át háborítatlanul élt a magas hegyi legelőkön. A nehéz körülmények - 2-3000 méter tengerszint feletti magasság, kopár legelők, nehéz terep, zord időjárás kemény telekkel és forró nyarakkal - rendkívül ellenállóvá tették a fajtát, amely küllemében igen erősen emlékeztet ma is ősére, a przewalski lóra. A legtöbb ma létező hucul is az ősi egérfakó színt mutatja, gyakoriak a primitív ősökre utaló jelek, vagyis a szíjalt hát, a zebracsíkos lábak, a vállcsík, de a modern tenyésztéssel egyre több pej, sötétpej egyed is felbukkan a fajtában. A tenyésztők nem kedvelik a túl sok jeggyel rendelkező egyedeket és igyekeznek is azokat kiszűrni, de egyes országokban még a tarka szín is elfogadott a fajtában.
A hucul küllemében és belső tulajdonságaiban is a primitív fajták minden jellemzőjét magán viseli, de mindezek mellett arányos, jó felépítésű ló benyomását kelti. Mivel tenyésztői mindig ügyeltek a kiváló tulajdonságok megőrzésére, a hucul ma is éppolyan sokoldalúan használható, fogatban és nyereg alatt egyaránt remekül dolgozó, a gyerekek lovagoltatására és a felnőttek szabadidőpartnereként egyformán nagyszerű kisló maradt, mint amilyen tudatos és regisztrált tenyésztésének kezdete, vagyis a XIX. század előtt volt.

Méret: 132-144 cm
Szín: az ősi színek, az egérfakó, a gesztenyepej, a sötétpej és a nyári fekete a leggyakoribb. A tenyésztők igyekeznek kiszűrni a túl sok jeggyel rendelkező egyedeket. Egyedül Lengyelországban fogadják el a tarkát is a színek között.
Ár és elérhetőség: Az Osztrák-Magyar-monarchia utódállamaiban ma is tenyésztik, legnagyobb számban Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában illetve Magyarországon találhatók meg. Nagyszerű tulajdonságaihoz és a tartással szembeni igénytelenségéhez képest viszonylag alacsony áron is hozzá lehet jutni. Egyre kedveltebb lesz Nyugat-Európában is a hobbilovasok körében.
Küllem és mozgás: Küllemében erősen emlékeztet a primitív "őslovakra", de nem kelti durva ló benyomását és nem is mondható aránytalannak. Rendkívül izmos, mozgása ügetésben kissé aprózó, de vágtában aránylag térölelő, és meglepően jól ugrik is.
Használat: Eredetileg mindenes munkaló majd a katonaság málháslova volt. Ma akár mezőgazdasági munkában, akár az áruszállításban, akár univerzális szabadidőlóként megállja a helyét. Nemcsak gyerekek lovagoltatására alkalmas, a felnőttek is nyugodtan ráülhetnek, vagy épp a pónifogatoknak rendezett versenyeken indulhatnak vele.