Hogyan tartsunk lovat úgy, hogy neki is jó legyen?
A ló egy különös állat. Nem csak azért, mert neki köszönhetjük, hogy eljutottunk ide a Kárpát-medence oltalmába, hanem azért mert szervi felépítésének sajátos tulajdonságai miatt kialakuló betegségei sokszor a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező állatorvosokat is próbára teszik. Azzal, hogy kiemeltük megszokott környezetéből és beállítottuk istállónkba, az évezredek során kialakult természetes reakcióit korlátoztuk le sokszor oly mértékben, hogy ezzel elősegítettük a nála addig ismeretlen vagy kevésbé előforduló betegségek kialakulását. Természetesen ebbe beletartozik az is, hogy a sokszor nem megfelelő tenyésztés által kialakuló gyengébb szervezetű egyedek életben maradásával, a lóállomány általános egészségi állapota csökkenő tendenciát mutat. Ezt a helyzetet súlyosbítja a laikusok által népszerűnek tartott különböző praktikus lótartási divatok elterjedése, mi sokszor nélkülöz minden ésszerűséget, és inkább szolgálja a lótartók kényelmét, mintsem a lovak egészséges felnevelését. De mit is tehetünk mi azért, hogy kedvencünk otthonosan kényelmesen, de legfőképpen egészségesen élje életét istállónkban?
Semmi esetre se szereljünk be légkondicionálót. Ami nekünk a kellemes hőmérsékletet jelenti az a lóra veszélyes baktériumok melegágya, különösen akkor, ha magas páratartalommal társul. Ezeket belélegezve különböző, az asztmához hasonló tüdőbetegségek alakulhatnak ki. Innen már csak egy lépés a kehesség kifejlődése, ami jelenleg nem gyógyítható betegség, és a lovat kisebb feladatra is használhatatlanná teszi.
Milyen legyen tehát az istálló levegője?
Elsősorban száraz. Legyen lehetőség szellőztetésre, de ne legyen huzatos a helyiség. A hőmérsékletnek nincs jelentősége bizonyos szempontból. A ló ugyanis a mozgással hőt termel. Bizonyított tény, hogy mínusz 10-20 fokot is képes károsodás nélkül elviselni, ha szabadon, ménesben és szélvédett helyen tartózkodhat. (A haflingi lovak tenyésztésénél előírás, hogy csak ridegen és természetes környezetében nevelhető fel (függetlenül az időjárástól), még a kiscsikók is a hegyekben, sokszor a hóban jönnek a világra.)
Fontos, hogy boxban álljon, és ne legyen lekötve. Egy átlagos istállóban, még ha angol boxos is, mínusz 15 fokos hidegnél is a belső hőmérséklet éjszaka 0 fok körül van. Több ló esetében 6-7 fokig is felmehet. Jó tanács, hogy télen az ilyen éjszakai lehűlések esetén délután 2-3 óra körül már kerüljenek be a lovak az istállóba, így estére szó szerint felfűtik maguknak azt.
A munkát a lóval lehetőleg délelőttre időzítsük. Ha ez nem megoldható, akkor mindenféleképp úgy érkezzen be az istállóba, hogy már le legyen hűlve a normális testhőmérséklet környékére. (Ez sokszor 15-20 perc sétát is jelenthet) A ló, amíg megy, nem fázik meg még akkor sem ha vizes, de arra oda kell figyelni, hogy ne hirtelen hűljön le a teste. Nyugodtan rá lehet tenni két takarót. Az alsó legyen frottír, a felső vastag posztó, de semmiféleképp ne műszálas. Nem mindig a drága takarók a legmegfelelőbbek. Kb. 15 perc múlva az alsó takarót ki kell venni vagy cserélni, attól függően, hogy még mennyire vizes az állat. A fölsőt csak akkor kell eltávolítani, ha már megszáradt. Sokszor lassan szárad, ugyanis az erős munka utáni ún. hőtolulás még 20-30 perc elteltével is érzékelhető, mely újabb izzadásban nyilvánul meg. Ilyenkor át lehet csutakolni száraz szalmával, és újra betakarni. Mindezekkel együtt a szélsőséges időjárási viszonyok mellett - és ebbe beletartozik a nyári kánikula is! - mindenféleképpen mérlegelni kell, hogy mennyire tegyük ki kedvencünket egy esetleges megfázásnak, vagy hőgutának. (Mindig az legyen a szemünk előtt, hogy természetes állapotában a ló, ha nem muszáj szinte soha nem rohan annyit, hogy csurogjon róla a veríték, vagy ha igen, akkor van alkalma annyit mozognia, hogy ne fázzon meg.)
A hőtermeléshez energia kell, amit viszont a megfelelő többlettakarmányozással lehet megoldani. Erről még szó lesz a takarmányozás címszó alatt.
Az alom
Általában azt tartják helyesnek, ha a ló döngölt földön áll. Ennek előnye, hogy puha, állítólag ezáltal kevésbé terheli az ízületet. Viszont egy megfelelően tartott ló - eltekintve a téli időszaktó l- általában csak az éjszakát tölti az istállóban és ez idő alatt főleg eszik és alszik és nem ugrál. A földpadló tisztántartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni, akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben. Ez ingerlő hatással van a hörgőkre és nagy mennyiségben tüdőödémát okozhat, az emberben is!!!
A legelterjedtebb aljzat a beton. Én magam is ennek a híve vagyok, mert ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almolással puhábbá tehető. Nem javaslom a mindenféle gumiszőnyegek alkalmazását, mert ha nincs leragasztva, vagy elszakad, akkor nem fertőtleníthető teljesen és ennek, pl. a féreghajtásnál komoly jelentősége lesz.
Általános alom a szalma. Az, hogy ez zab-, búza- vagy rozsszalma legyen ez inkább függ attól, hogy mit lehet kapni és a gombatermesztők mit fogadnak el, vagy ki mit talált éppen károsnak a ló számára, mint attól hogy mi lenne a legjobb. Én nem látok különösebb okot arra, hogy bármelyiket előnyösebbnek tartsam a másiknál. Az, hogy a ló feleszi-e maga alól vagy sem egyetlen éjszaka alatt, más jellegű, takarmányozási problémára utal.
Takarmányozás
A ló ínyenc. Nagyon sokfélét eszik. Szinte mindent, ami belefér a zöldség, gyümölcs és takarmány kategóriába. Napjaink reformkonyhája benyomult a lovak világába is. Mindenféle szagú, színű, ízű lómüzlivel vannak elárasztva a boltok. (Persze két-háromszoros áron). Lehet etetni, de nem szükséges, ellentétben minden mással, ami amúgy beletartozik a ló természetes étrendjébe. Fő szempont, hogy mit kapunk. Zab, kukorica, árpa, tritikálé, rozs búza. Ezek általánosságban kapható takarmányok Magyarországon. Az árpa kb. 20% nagyobb tápértékű, mint a zab, viszont kemény héja miatt szinte csak roppantva lehet etetni, különben nem emészthető. Sokan vitatkoznak a kukoricáról. Legfőbb érv, hogy kövér és puha lesz tőle a ló. Lehet, ha csak azt eszik és túl sokat, bár már ez az érv is megdőlni látszik. Fokozott fizikai munka esetén vagy hidegben nagyon jól pótolja az elvesztett kalóriákat. A rozs is a lótakarmányok közé tartozik, ezzel viszont vigyázni kell, mert túletetése kólikát okozhat. 10 %-nál ne legyen több az aránya, mert kesernyés íze miatt a ló nem nagyon szereti.
A szemestakarmányok héja a cellulóz tartalma miatt nehezen emészthető. Ezért le szokták darálni. Ezáltal viszont a dara gyorsan átmegy az emésztőrendszeren így nincs ideje a tápanyagnak felszívódni. A roppantás a legjobb megoldás, ha úgy állítjuk be a roppantót, hogy kicsit megnyomja a szemet, de ne essen le a héja. Aki ezt nem teheti meg, az áztassa be a takarmányt. 6-8 óra alatt megpuhul a héj annyira, hogy könnyen emészthetővé válik. Ha van lehetőség darával kombinálni, akkor még jobban lehet növelni a felszívódás mértékét. Fontos, hogy a dara aránya ne legyen több kb. 60 %-nál.
A ló mindenből ehet de megfelelő mértékkel! Nyilván más a takarmányozása egy igáslónak, mint egy telivérnek. De az alapok ugyanazok, csak a mennyiségek és arányok változnak a fajta és igénybevétel szerint.
Ugyanez vonatkozik a szálastakarmányokra is. Ha lehet, akkor réti- és lucernaszénát is kapjon a ló. Tavasszal, mikor megjelenik a zöldtakarmány, akkor mindenféleképp fokozatosan állítsuk át a zöldre.
Egy 500 kg-os (hobbi)ló átlagos takarmányszükséglete 3-4 kg szemes- és 5-6 kg szálastakarmány naponta. Jó, ha mindenki veszi a fáradságot és összeállít egy "étlapot" minden lovának külön-külön, melyet időnként módosít, a terheléstől függően. Egyszerű szakkönyvekből ez minden további gond nélkül megtehető. Vemhes kancánál a vehem 4-5 hónapig nem igényel többlettakarmányozást, viszont utána az anya annyit eszik majdnem, mint két ló. Itt nem érdemes spórolni, mert egy lerobbant szoptatós kanca felhizlalása aránytalanul drágább.
Zöldséggel, gyümölccsel lehetőleg mindig egészítsük ki a takarmányt. Ezekből szinte minden mennyiségben ehet. A nyalósó pedig mindig legyen ott a ló előtt. A magyarországi legelők szelénhiányos területek, ezért ezt mindenféleképpen külön pótolni kell. Változatos takarmányozás esetén nincs szükség külön vitamin utánpótlásra.
Takarmánymeszet (Futort) és korpát (magas B vitamin tartalom) jó, ha adunk a lónak, de arra figyeljünk oda, hogy lehetőleg együtt e kettőt (Vigyázat: A boltban kapható 8-sz liszt nem azonos a korpával, holott sok helyen azt adják helyette.) Egyoldalú táplálás esetén viszont vitamin és ásványanyag kiegészítőket kell alkalmazni. Ezekből számtalan fajta található az üzletekben. A fokozatosság egy általános szabály a takarmányozásban. Mindenféle takarmányváltást fokozatosan, kb. 2 hét alatt valósítsunk meg. Így elkerülhető a kólika, és a lovasok réme, a patairha-gyulladás.
Féreghajtás
Bár orvosi téma, de itt szeretnék említést tenni a féreghajtásról, melynek megfelelő alkalmazásával megszabadíthatjuk lovunkat eme parazitáktól. Fontos, hogy az állományon egyszerre hajtsuk végre a féreghajtást, különben az alomban megmaradó féregpeték visszafertőzik az állományt. Évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel meg kell ismételni e műveletet. Aki teheti, az háromhavonta végezze el. Több fajta féreghajtó gyógyszer létezik paszta, pellet, granulátum, folyadék formájában. Egyik hatása sem teljes körű ezért legalább két félét kell használni egy év alatt. Van, amelyik a csak kifejlett élősködőre hat van, amelyik a petére is. Ráadásul a különböző fejlődési folyamatok sokszor egy időben jelentkeznek az állománynál ezért elengedhetetlen egy komplett féregtelenítési program kialakítása. A legelterjedtebb, legnagyobb hatásfokú és talán a legdrágább féreghajtó az EQUALAN paszta. Évente egyszer ajánlott ezt alkalmazni. Nagyon hatásos e VERMITAN, PANACUR, THELMIN paszta, granulátum. Sokan a legolcsóbb MEBENVETet választják. Hatékonysága arányos az árával, de ha nincs más, akkor ez is jó. Fontos, hogy vemhesség és szoptatás alatt nem mindegyik használható. 8-9 napos csikót és az anyját PANACURRAL már lehet és kell is kezelni. Adagolása a csomagoláson testsúly kilogrammban van megadva. Általában egy paszta 600 kg-ra elég.
Kötelező és ajánlott védóoltások, vérvizsgálatok
Minden lótulajdonos köteles évente egyszer lovát levizsgáltatni fertőző kevésvérűségre, takonykórra. Nem sport lovak esetében általában csak kétévente teszik meg. A körzeti állatorvos feladata a vért levenni és bevizsgáltatni. Ezek a betegségek bejelentésre kötelezettek és megjelenésük esetén az egész állomány kiirtását vonják maga után, sőt még a környéken tartózkodó állatok is valószínűleg belekerülnek ebbe. Azért van erre szükség, mert e betegségek nem gyógyíthatók, viszont rendkívül gyorsan terjednek. Ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy egy újonnan vásárolt lónak az ezekre vonatkozó orvosi igazolásai meglegyenek, mindezzel együtt nem árt pár hétig elkülöníteni az állatot.
A védőoltások közül a lóinfluenza elleni oltást írják elő. Több változata létezik, EQUIGRIP, GRIPPIFA stb.
Ajánlatos a mostanában nagyon terjedő herpeszvírus ellen is beoltatni lovainkat, mert ez fertőzés, vetélést okoz.
Fűrészpor vagy forgács?
Ki erre esküszik, ki arra. Legfőbb érv ellene, hogy poros. De a munkavédelmi szakkönyv által megfogalmazott kritérium szerint egy bizonyos szint fölötti pormennyiség már nem befolyásolja annak káros hatását. Ez a bizonyos szint jóval alatta van annak mit egy átlagos szalma-, szénabála vagy szemestakarmány tartalmaz. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy melyiket használjuk. Szerencsére a ló úgy lett kitalálva, hogy az orrában lévő apró szőrszálak valamelyest mérsékelik e szilikózist, ugyanis amikor legel, akkor igencsak sok porszemet szippant fel a földről. Maradjunk tehát egy közbenső megoldásnál. Mivel a forgács és a fűrészpor nagyon jó nedvszívó, liberószerű mikroszemcséivel alkalmas arra, hogy a vizeletet magában tartsa, így a ráhelyezett szalma sokáig száraz marad, és ez utóbbi valamelyest meggátolja azt is, hogy poros legyen a boksz. A másik jó tulajdonsága, hogy rossz hővezető, és ez által alulról valamennyire szigetel is.
Magáról a lóról
Szabadnak született. Az egész szervezete arra teremtődött, hogy mozogjon. Ne vegyük el tőle ezt a lehetőséget. Legyen egy karámja, ahol a lehető legtöbb időt töltheti. Minél nagyobb annál jobb, de ha nincs más, akkor már egy 6×6-os is megteszi. Tévedés, hogy a ló rohangál. Ha megszokta, hogy állandóan kint van, akkor főleg eszeget, sétál, és pihen. Tavasztól őszig éjszakára is kint maradhat. Legyen fedél a feje fölött és egy három oldalról zárt hely, ahol kényelmesen le tud feküdni. Így sem a nap sem a szél sem az eső nem fogja zavarni. (És a szalmából is kevesebb fogy.)
A szélre egyébként is érzékeny. Ha a karámban nincs ilyen zárt hely, akkor mindenféleképpen vigyük istállóba szeles időben. Mielőtt dolgozunk vele, lehetőleg egy órát legyen kint a karámban. Ezzel egy gyakori betegséget, az ún. bénulásos izomfesték vizelést (vagy köznapi nyelvén: az ünnepi betegséget) lehet megelőzni.
Biztos sokan emlékeztek még az általános iskolai kémiaórán tartott kísérletre, mikor egy telített sóoldatba egy cérnaszálat lógatva lehetett gyönyörködni a kicsapódó sókristályokban. Miért van ennek jelentősége? Mert ugyanez játszódik le a ló szőrén, mikor leizzadva jól bepanírozza magár a karámban. A homokszemcsékre rátapadó só egy mozdulattal lehullik róla, mikor megszárad. Ő így tisztálkodik már évezredek óta. Ne sajnáljátok hát tőle! Ha megszárad, egy, na jó több mozdulattal eltávolítható róla maradék homok.
Pataápolás
Sokan nem tudják, hogy mennyire egyszerű dolog, mert időről-időre ezen a területen is divathullámok söpörnek végig. A ló patáját is kezelni kell ugyanúgy, ahogy az ember a kezét is bekeni néha. Ilyenkor a pata víztartalmának megőrzése a cél, nem pedig az, hogy színe közelítsen az abszolút feketéhez. Természetes körülmények között a reggeli harmat, az eső és a hó teszi mindezt meg helyettünk. Egy rendszeresen kezelt patát elég egy héten egyszer- kétszer vízzel lemosni, de ilyenkor legalább 5 percig kell áztatni. Ez idő alatt megszívja magát vízzel, és mikor a felülete mattá válik, akkor kell bekenni a patakenőccsel. A patamosásra főleg nyáron kell nagyobb hangsúlyt helyezni, hiszen ilyenkor általában száraz a talaj. Vizesebb időkben a mosásnak inkább a tisztántartás szempontjából van jelentősége.
Mivel kenjük be? Lehet boltban venni, lehet gyógyszertárban csináltatni és lehet otthon is csinálni patakenőcsöt. Alapanyagnak a legjobb a vazelin. Ha ebbe melegen keverünk ricinus vagy kukoricacsíra olajat, vagy szintén gyógyszertárban készített vitaminos babaolajat akkor ennél többet nem is tehetünk lovunk patájáért. (A patára ható szerek közül az E és A vitaminnak és Panthenolnak van szerepe. Ezeket az összetevőket külön is be lehet keverni a kenőcsbe.) Ebben az esetben kb. 500-600 Ft-ból kijön egy kiló kenőcs. 1 kg vazelinbe kb. 3-4 dl olaj szükséges, így télen is kenhető lesz. Minden ki és bemenetel előtt ellenőrizzük a ló patáját, hogy nincs e rajta sérülés, és tisztítsuk ki.
A pata egyik leggyakoribb betegsége a nyírrothadás. Ezt általában anaerob rothasztó baktériumok okozzák, melyeknek legfőbb ellensége a szárazság és a levegő. Ezért fontos, hogy az alom száraz, és a ló patája gondozott legyen. Ha állásban áll, akkor nagyobb a veszélye a nyírrothadásnak, ezért ilyenkor tegyünk forgácsot vagy fűrészport a szalma alá.
A nyírrothadás mindig a középső nyírbarázdából indul ki ellentétben a patarákkal, (ami a nyír és a talp szarujának egy jóindulatú túlburjánzása) ami a szélsőből. Ez utóbbi csak nagyon nehezen és elég radikális módszerekkel kezelhető és hajlamos a kiújulásra. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi indítja el a folyamatot, de az biztos, hogy a nyírrothadásból is kialakulhat. A nyírrothadás könnyen felismerhető kellemetlen és jellegzetes szagáról és a fekete kenőcsös váladékról melyeket a rothasztó baktériumok termelnek, mikor feloldják a nyír szaruját.
Kezelése viszonylag egyszerű. A belső nyírbarázdát a patakaparóra tekert vattával ki kell tisztítani. Ilyenkor jó mélyen bele lehet és kell nyúlni a résbe, de vigyázva arra, hogy ez már egy érzékeny terület. 3 %-os Hyperol oldattal, majd jóddal, Betadinnel, vagy hasonló fertőtlenítőszerrel átmossuk. Utána SBC pasztát és vattát kell beletömni. Ezt elég naponta egyszer megtenni, ha a vatta nem esik ki. Általában egy heti kezelés után már kiszárad a nyír, de ezzel nem fejeződött még be a folyamat, ugyanis 2-3 hónap is eltelik, mire az elhalt rész alatt új szaru kezd képződni. Ez idő alatt a kiújulás megelőzése érdekében nem árt hetente egyszer megismételni a kezelést, hogy a még megbúvó baktériumok is elpusztuljanak. A pata akkor tekinthető gyógyultnak, mikor a nyír már teljesen új, rugalmas száraz szaruból áll. Tévedés az, hogy ha a karám sáros, akkor nyírrothadást kap a ló. Az ép szaru nagyon ellenálló. Ezek a baktériumok csak akkor tudják megtámadni, ha valami miatt sérül. Erre nagyon alkalmas a trágyalé, ami egy idő után egyszerűen feloldja a talp és a nyír szaruját megszüntetve ezzel annak ellenállását. Sáros, vizes idő esetén az istállóba való bemenetel előtt nagyobb figyelmet kell fordítani a pata tisztogatására.
Az SBC paszta egy nagyon erősen szárító krém. Használatánál gumikesztyű alkalmazása indokolt. Állatorvos írja fel receptre és gyógyszertárban váltható ki. 100g-nyi mennyiség párszáz Ft és sokáig elég, viszont mindig gondosan le kell zárni, mert ha kiszárad, akkor használhatatlan. Régebben kék színű rézgálicot használtak, ami kevésbé hatásos, ráadásul mérgező emberre és állatra egyaránt és a bőrön át is felszívódik. Nem ajánlom!
A 3 %-os Hyperol (vagy Hidrogén-peroxid) oldat recept nélkül kapható, de fontos, hogy oldatban kérjük, mert úgy sokkal olcsóbb. Nyugodtan beszerezhetünk belőle egy litert, hiszen minden sérülés esetén ajánlott használni. (embernél is) Fontos, hogy fém tárggyal nem érintkezhet.
Ma már több lovas boltba lehet kapni fakátrányt különböző nevek alatt. Ez egy sűrű, kátrányszagú, fekete folyadék, mely nagyon jó a nyírrothadás megelőzésére olyan értelemben, hogy ha bekenjük vele a talpat és a nyírt, akkor ez ideig-óráig ellenáll a trágyalének így kisebb a rothasztó baktériumok bekerülésének esélye.
A másik gyakori probléma a patarepedés. Ez nem az, amikor alulról felfelé reped a pata, mert az megfelelő körmöléssel helyrehozató. A talaj által okozott nyomásokat és az ilyen kis repedéseket károsodás nélkül el tudja viselni a ló. Komolyabb gondot a felülről, a pártaszéltől (ahol a kemény szaru átmegy a puha részbe) lefelé irányuló repedések okoznak. Ezek lehetnek átható vagy felületes repedések. Sajnos szinte minden felületes repedés áthatóvá válik (ami azt jelenti, hogy a szarutok teljes vastagságában megreped) egy idő után, hiszen a ló patájának hihetetlenül nagy terhelést kell minden lépésnél elviselni. Ilyenkor a repedésből vér szivárog és a gyulladás miatt átmeneti sántaság léphet fel. Kezelését patkolókovácsra vagy állatorvosra kell bízni, akik patametszést hajtanak végre, de sajnos ezen a területen is van még mit pótolniuk. Amit mi tehetünk az az, hogy fertőtlenítjük, és antibiotikumos kenőccsel bekenjük, majd bekötjük a patát.
Jó, ha egy patareszelő és egy patafaragó kés mindig van kéznél, mert ezzel kisebb alakításokat mi is elvégezhetünk. (Természetesen előtte alaposan tanulmányozni kell ennek a módját) Ha szakemberre bízzunk ezt a feladatot, akkor 6-8 hetente feltétlenül meg kell körmölni ill., patkolni a patát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
